9
D.
Az újév első reggelén korán sikerült
felkelnem. A kanapén feküdtem néhány műanyag pohár társaságában. A redőny nem
sok fényt engedett át az ablakon, így kissé sötét volt a szobában. Mivel rajtam
kívül még senki sem volt ébren, úgy döntöttem zuhanyozok egyet. A fürdőszoba a
tegnapi bulihoz képest elég jó állapotban volt, csak néhány vécépapír guriga
volt széjjel a kis helységben. Levettem a tegnapi ruháimat, amik bűzlöttek az
alkoholtól és a cigi füsttől, és beálltam a zuhany alá. Lassan folyt rám a
meleg víz, és percekig álltam ott, átadva magam a kellemes érzésnek. Végül
mégis elzártam a csapot, mert hát vannak itt rajtam kívül mások is, akik nagy
valószínűséggel szeretnék igénybe venni a zuhanyzót. Törölközővel a csípőmön
léptem ki a kabinból, majd kezemben a ruháimmal hagytam el a szobát. Váltó ruha
hiányában, ebben a hiányos öltözetben ültem le a konyhaasztalhoz, ami még tele
volt a tegnapi üres poharaktól. Vettem a fáradtságot, és nekiálltam kidobálni a
szemetet egy kukászsákba. Mikor végeztem, nekiálltam valami kaja után kutatni a
hűtőben. Találtam tejet, meg gabonapelyhet, ami fogalmam sincs miért ott volt,
tojást, bacon szalonnát, kenyeret, szalámit, sonkát, margarint, és néhány
szószt. Úgy néz ki, Ádám eléggé felkészült, de azt nem értem, a kenyér miért
van a hűtőben, na, mindegy. Fogtam a tejet és gabonapelyhet, majd kerítettem
egy tálat, és nekiálltam reggelizni. Mikor végeztem, elmosogattam a tálat meg a
kanalat, és visszatettem a helyére. Gondoltam meglepem a többieket, így
elővettem egy serpenyőt, tojást, bacont, és nekiláttam a sütésnek. A finom
illatokra, legalább is gondolom arra, Ádám lépett be a konyhába.
- Jó reggelt! – köszöntöttem.
- Neked is. – válaszolt álmos hangon. –
Látom lazán nyomod. – nevet egyet.
- A törölközőre gondolsz? Nincs más
ruhám, és nem akartalak zavarni ilyen apróság miatt. Gondoltam inkább megvárom,
míg felkelsz és utána zavarlak vele.
- Okéság, akkor egy pillanat és hozok
valami göncöt neked. – mosolyog rám, miközben végigmért. Kicsit zavarba hozott
a pillantása, ezért visszafordultam a tűzhelyhez. – Finomnak tűnik, ne égesd
el. – azzal elsétált a ruhákért.
Idő közben készen lettem a baconnel és a
tükörtojással. Kitettem őket több tányérra, majd átsétáltam a nappaliba, és
leültem a kanapéra. Elővettem a telefonomat, és láttam, hogy van pár nem
fogadott hívásom anyától, meg néhány facebook értesítésem. Mivel különösebben
nem érdekeltek, eltettem a készüléket. Anyát felhívom később, lehet, még
alszik.
- Tessék! – robogott le Ádi a lépcsőn,
majd dobott az ölembe egy melegítőt, pólót és alsót.
- Köszi haver.
- Nincs mit, de legnagyobb bánatomra nem
bámulhatom a csodás testedet. – próbál szomorú arcot vágni, majd elneveti
magát.
- Haha. – húzom át a fejemen a pólót.
Felhúztam a boxert, majd levettem a törcsit, és felvettem a gatyát is. – Amúgy,
sajnálom, hogy az este kicsit elhanyagoltalak, dühösnek tűntél.
- Semmi gond, igazából nem sok dologra
emlékszek. – túr a hajába, és nevet fel kínjában. – De az határozottan
megmaradt, hogy mit kérdeztél. – kezd őrült nevetésbe. Az a gáz, hogy én is.
- Ó, tényleg? – kérdezek vissza
zavartan.
- Ó még mennyire, hogy igen. – hurráá.
- Remélem él még az ajánlat. – kacsint rám,
és néz rám úgy, hogy menten azt érzem, végem van. Nyelek egy nagyot. Legnagyobb
szerencsére nem kellett választ adnom, mert Roni és Szabi lépett be a szobába
kézen fogva.
- Sziasztok! – mosolygott ránk a lány.
Másnak tűnt. Az arca kivirult, és magabiztosabbnak is tűnt. Ugyanakkor elég jól
nézett ki Szabi hosszú ujjújában.
- Jó reggelt! – köszönünk együtt
Ádámmal.
- Úgy sejtem, valakiknek jó kis estéjük
volt. – mondja pajkosan Ádám, mire mindkettőjük arca pirosabb színt vesz fel. –
Gondolom megéheztetek, mennyünk át a konyhába. – azzal mind átvonultunk a másik
helységbe.
Reggeli után Ádám elment tusolni, én
pedig birtoklóan elterültem a kanapén. Úgy döntöttem, írok anyának egy smst,
hogy felkeltem, és legkésőbb este felé otthon leszek. Megnéztem az
értesítéseket. Többnyire mind tegnapi bulifotókon való megjelölés volt. Úgy
elütöttem az időmet, hogy csak arra figyeltem fel, hogy Ádi vizes hajjal ült le
a kanapé elé, és fejét oldalamnak döntötte.
- A gerlepár zuhanyozik. Basszus, mit
megadnék azért, hogy tudhassam, mi történik odafent. – sóhajtozik, mire
nevetésben török ki. – Most mi az? – emeli rám csodaszép kék tekintetét.
- Semmi. – röhögök tovább. – Csak most
eléggé elkalandoztak a gondolataim, hála neked.
Hirtelen csönd lett. Az előttem ülő srác
csak nézett maga elé, és hallgatásba temetkezett. Elég fájdalmas arcot vágott,
mire felkeltem, és melléültem.
- Min gondolkozol? Valami gond van? –
kérdezem halkan.
- Semmi… Csak… Hagyjuk, nem akarok róla
beszélni. – temeti arcát a kezébe.
- A legjobb barátom vagy, szeretném
tudni, mi bánt. – Fontosabb vagy nekem,
mint gondolnád.
- Nem tudom… Mostanában történik velem
valami. Nem nagyon tudom elmagyarázni, és félek bevallani is.
- Nekem nyugodtan elmondhatod, elég jó
vagyok titoktartásban. – nevetek fel kínosan.
- Félek, elítélsz miatta.
- Nem foglak, ígérem.
- Hát jó. – mély levegőt vesz, majd
kifújja. Felemeli a fejét, és mélyen a szemembe néz. – Asszem a fiúkra is
bukom.
***
