*hetedik fejezet*

D.

Ahogy közeledett az adventi időszak, és a szeretet ünnepe, Roni egyre jobban közeledett az összeroppanás felé (és bevallom, én is). Rengeteg délután nyitottam ajtót neki, és legtöbbször kisírt szemekkel állt a bejáratom előtt. Legszívesebben hagytam volna a picsába azt a hülye meglepetést, és mindenről beszámoltam volna neki. Bár én sem voltam a legfényesebben, még mindig jobban viseltem a helyzetem. Ádámot mostanában nem igazán lehetett látni, de ha mégis összefutottam vele az utcán vagy a boltban, sokszor találtam lányok társaságában. Ilyenkor mosolyogva intettem neki egyet, majd amilyen gyorsan csak lehetett, eltűntem a színről. Ezek után, amíg csak lehetett, próbáltam kerülni őt, hogy ne törjek össze még jobban. De karácsony első napján tudtam, hogy ez nem fog menni. Ezt az estét tűztük ki ugyanis az ajándékok átadására és egy jó kis iszogatós-filmnézésre. Szóval huszonötödikén este megfürödve, ingben és farmerben rohangálva szedtem össze a dolgokat, várva a vendégekre.

- Oké, dvd-k, poharak, üdítők az asztalon, a popcorn készül, asszem megvagyok mindennel. – ellenőrzöm a listámat, amikor csöngettek.

- Szia, Dávid! – mosolygott rám Roni az ajtóból. Arca piroslott a kinti hideg miatt, és egész aranyos volt. Boldognak tűnt, de a szemében egy kevés szomorúságot is fel lehetett fedezni.

- Szia! – jött beljebb. Kabátját elvettem, és felakasztottam a fogasra. – Várj meg a szobámban, mindjárt készítek pattogatott kukoricát. – bólintott, és a szobám irányába indult.

A kukorica már bent forgott a mikróban, amíg tálat kerestem neki. Mikor jelzett a szerkezet, kivettem és a tartalmát a tálba öntöttem. Visszamentem a szobámba. A lány törökülésben ült az ágyamon, és a telefonját babrálta. Melléültem, és átkaroltam, úgy ahogy az elmúlt napokban is tettem. Nem is vettem észre, hogy mikor, de hanyatt dőltünk, és mint egy romantikus filmben, a plafont bámultuk.

- Bár ne fájna ennyire. – sóhajt egyet, majd arcát a vállamba fúrta.

- Tudom, lehetne jobb. Én sem vagyok valami jól. – mondom halkan.

- De talán neked lehet még esélyed, nekem nincs.

- Ne mondj ilyet, nem akarok reménykedni ebben a reménytelen helyzetben. Így is jobban fáj, mint kellene. Az élet ilyen, mind sérültek vagyunk.

- Akkor éljünk túl ebben a reménytelen helyzetben, sorstársam. – suttogja a fülembe.

Percekig feküdtünk ebben a helyzetben, és kellemes csendben hallgattuk egymás szívverését. Elég romantikus helyzet lenne, ha elsiklanánk a tény felett, hogy én meleg vagyok, ő pedig megtört szerelmes.

Újból csengettek. Felkeltem a kényelmes pozíciómból, és siettem ajtót nyitni. Beengedtem Ádámot, majd együtt tértünk vissza a szobámba.

- Szia! – köszönt Roni az újonnan érkezett barátunknak.

- Helló! Boldog karácsonyt! – ölelte át a lányt.  

- Neked is! Akkor, ha már mind itt vagyunk, ideje ajándékozni.

- Rendben, akkor Dávid – néz felém Ádám, - fogadd tőlem sok szeretettel ezt az apróságot. – nyújt felém egy ajándéktáskát, amiben a Gyűrűk ura három dvd-s különkiadása rejtőzött.

- Köszönöm! – nézek rá. – Nagyon tetszik. Tőlem pedig ezt kapod. – adom a kezébe a kis csomagot. Óvatosan kibontotta, majd nagy mosoly ült ki az ajkaira.

- Egy limitált szériás, Marvel-es telefontok, köszi!

- Nincs mit! 

- Az a helyzet, - nézünk össze Ádámmal – hogy mi terveztünk neked egy meglepetést, de sajnos még nem érkezett meg, de aggódj, hamarosan itt lesz. – mosolygunk rá. – Addig is fogadd tőlünk sok szeretettel ezt az aranyos kis plüsspingvint. – húzom elő a hátam mögül az említett tárgyat.

- Semmi gond, és köszönöm. Én csak egy kis apróssággal szolgálhatok. – ad a kezünkbe egy-egy kis dobozkát. – Ez afféle jelképes ajándék lenne. – a dobozkában egy kulcstartó lapult, méghozzá, egy pizza szelet alakú medállal. – Nekem is van, és ha összeillesztjük őket, akkor pont egymásba illenek. Na de, mit nézzünk? – veszik a kezébe a lemezeket. – Van itt x-men, A galaxis őrzői, Őrült, dilis, szerelem, és Kingsman. Én a Kingsman-re szavazok, ti?

- Nekem okés, Ádi?

- Nekem is.

A film elindult, és figyelemmel követtem végig a történéseket, viszont egy idő után eluralkodott rajtam a fáradtság, és lassan lehunytam a szemeimet. Mikor legközelebb felnyitottam, ugyanúgy az ágyban feküdtem, azonban a szobában sötét volt, és két kar fonódott körém. Mozgolódni kezdtem, hogy megtudjam ki is van mögöttem, mikor Ádám azon a mély, szexi hangján belemorgott a fülemben. Óvatosan kimásztam a karjaiból, és szétnéztem a szobán, ahol semmi nyoma nem volt az este nyomainak.

- Mmm… Hová tűntél? – hallottam meg az ágyamban szundikáló fiúnak a hangját. – Mássz visszaaa! – kérlel álmos hangon. – Lécci!

Engedek a kérésének, és a csábító ajánlatának. Bemásztam mellé, és vesztem el karjai ölelésében. Olyan kellemes volt a helyzet, hogy azt kívántam, sose érjen véget ez a pillanat.

- Szeretlek, nagyon-nagyon szeretlek. – suttogta a fülembe.

- Szeretlek. – suttogtam én is.

- Kit szeretsz? – riadok fel Ádi hangjára. Az ágyon feküdtem, ők pedig előttem ültek, és kérdő tekintettel néztek rám. Úgy tűnik mind ezt csak álmodhattam.

- Micsoda? – kérdeztem kissé összezavarodva.

- Álmodtam azt mondtad, szeretlek – mondja, - ki a szerencsés? – húzza perverz mosolyra a száját, én pedig nyeltem egy nagyot. – Nagyon kíváncsi lennék a lányra. 

***

(A/N) hey hey hey! Ezt a részt korábbban, azaz karácsonykor terveztem publikálni, de sajna nem nagyon jött össze, ugyanis sikerült leégetni az ujjamat, majd unokatesóm macskája csikarta végig a tenyeremet, így nem nagyon bírtam gépelni egy pár napig. Szóval sajnálom hogy megvárattam az olvasókat, és utólag is boldog karácsonyt! 

byeee.