*nyolcadik fejezet*

8

Á.

Az év utolsó reggelén korán keltem, ugyanis még sok elintéznivalóm volt az estével kapcsolatban. Az italok és más buli kellékeket már az ünnepek előtt beszereztem, így azokkal nem kellett bajlódnom. Már csak a nyaralónkat kellett kicsit helyreraknom. Apáék most először megengedték, hogy egy kisebb bulit csapjak, de abba már nem mentek bele, hogy a saját házunkban, így ideadták nekem a vízparti ház kulcsait, avval a feltétellel, hogy vigyázok rá.

Öltözés és reggeli után az első dolgom volt, hogy kipakoltam a kocsiba az összes dolgot, amire szükségem lehet az este, és a nap folyamán. A házhoz érkezve először bekapcsoltam a fűtést, majd nekikezdtem a takarításnak. Leporoltam a szerényeket, asztalokat, és egyéb kisebb dekorációért felelős dolgokat. Kiszellőztettem a szobákat, az emeleti szobákban megágyaztam, hiszen lesznek, akik itt fognak aludni. A fürdőszobában is pótoltam a hiányzó dolgokat, majd az órámra pillantva, tudatosult bennem, hogy mindjárt egy óra lesz, és mennem kell az állomásra. Nem gondoltam volna, hogy sok ilyen apró dologgal mennyi idő eltelhet. Elpakoltam a takarítószereket, bezártam a házat, kocsiba ültem, és elindultam az állomásra. Időben jöttem, mert még volt tíz perc a vonat érkezéséig. Kimentem a peronra, ott várva a vendégemre. Az a tíz perc viszont egy órának tűnt. Mintha a mutatónak egy örökkévalóságba telt volna megmozdulnia. Végül a vonat befutott, az emberek pedig lassan szállingóztak le. Felálltam a mellettem lévő padra, hogy jobban láthassam azt, akire várok. Nem kellett sokat nézelődnöm, hiszen hamar kiszúrtam a srácot a nagy hajával. Intettem neki egyet, majd mikor észrevett, leugrottam a padról.

- Helló Szabi! – pacsizok le vele.

- Szevasz! – nevet egyet.

- Milyen volt az út? – kérdezem meg látva a nyúzott arcát, mire olyan „most komolyan” fejet vág.

- Tudod, Sopron rohadt messze van, öt órás volt az út, és majdnem lekéstem a vonatot is. – nevet fel kínosan. – Mázlim volt, hogy tegnap összepakoltam, mert eredetileg reggel akartam, de így, hogy átaludtam az ébresztőm, és majdnem elkéstem, örülök, hogy megtettem. És Ő tudja már?

- Nem, ma a bulin tudja meg. Már ha eljön. Mostanában eléggé a padlón volt, úgyhogy csak remélni tudom, hogy eljön.

- Értem. – mondja csalódottan.

- Hééé, ne szomorkodj cimbora, szeret téged, és te is őt. Minden úgy lesz, ahogy annak lennie kell. De esküszöm, ha megbántod, Dáviddal szétrúgjuk a segged. – nézek rá csúnyán. – De most menjünk, még van dolgunk a házban.

Bepakoltuk a cuccait a csomagtartóba, majd beültünk az autóba, és elindultunk. Út közben rádiót hallgattunk, és nagy beleéléssel énekeltük Az Egy Lány Sétál Domboldalon-t. Nagyon nevettük, amikor elhaladtunk két lány mellett, akik aztán furán néztek ránk. A nyaralóba érve kellemes meleg fogadott minket. Szabival felvittük a cuccait az egyik szobába, majd folytattuk a ház elrendezését. A nappali egy nagy tér volt, és ennek a szobának a két sarkában helyeztük el a két hangfalat. A kanapét a falhoz toltuk, így automatikusan került arrébb két fotel és a dohányzó asztal is. Az egyik hangfal mellett helyeztünk el egy kisebb asztalt a laptopnak, amiről majd a zenét fogjuk szolgáltatni.

- Hallgatunk valami zenét? – kaptam fel a fejem Szabolcs kérdésére.

- Persze, kapcsolj be valamit. – felnyitotta a laptopot majd pötyögött valamit, és nem sokkal később felcsendültek a Rape Me ismerős dallamai.

- Remélem nem gond, nem tudom, mennyire ismered a Nirvana-t, de ez az egyik kedvenc számom tőlük.

- Az a helyzet, hogy nekem is. – nevetek fel.

Feltekertük a hangerőt és nekiálltunk énekelni, ugrálni és tombolni a dalra, amikor csöngettek. Kicsit lihegve, kócos hajjal, és félrecsúszott pólóval nyitottam ajtót.

- Helóó – nyitom ki – Roniiii… - fagyok le. Oldalra nézek Szabira, aki a névhallatán hasonlóan reagált. Gyorsan integetni kezdek neki, hogy tűnjön el.

- Minden oké? – kérdez rá a lány.

- Persze. – nevetek kínomban. – Mi járatban? A buli később lesz.

- Tudom, csak gondoltam segítek egy keveset, megzavartalak valamiben?

- Háááát, ami azt illeti… Khm, én éppen, tudod…

- Ó, óh… Bocsi. – kezd el nevetni miközben az arca lassan vette fel a piros színt. – Nem akartalak megzavarni maszturbálás közben, bocsi. – kínosan felnevetek én is, majd beletúrok a hajamba.

- Nincs semmi gond, akkor este találkozunk, tudod a buliban. Mond, hogy jössz!

- Nem tudom, lehet beugrok, de nem maradok sokáig. Mr. Darcy vár engem az ágyban.

- Azt ne mond, hogy kihagynád a bulimat pár Bridget Jones film miatt!

- Bocsi. – nevet. – De azért nincs harag, ugye? – néz rám kiskutya szemekkel.

- Csak akkor nem lesz, ha eljössz. Ígérd meg!

- Oké – sóhajt-, megígérem, eljövök.

- Jól van, akkor szia, én folytatom a dolgom, amit tudod, abbahagytam…- nézek rá poker arccal.

- Rendben, szia. – azzal megfordult, én meg becsaptam az ajtót.

- Szabooooooolcs! - kiáltok – Jön a csajod este! Ajánlom, hogy szexi legyél!

Fél nyolc fele Dávid megérkezett, kezet fogott Szabival, ő is kellően megfenyegette őt, majd együtt öntögettük műanyag poharakba a piákat a konyhaasztalon. Volt itt vodkától kezdve a whiskey-n át a pálinkáig minden. A pezsgőt éjfél előtt nem igazán terveztük kibontani, így az a hűtőben dekkol még pár órán keresztül. Mikor már nem volt több üres pohár, kibontottunk egy üveg bort, felforraltuk, majd bögréből ittuk odakint az udvaron abban a minimális hóban, ami még megmaradt.

- Bár sose érne véget ez a pillanat. – törte meg a kellemes csendet Dávid. Nem szóltam semmit, ugyanis kíváncsi voltam mire akar kilyukadni, gondolom Szabi is. – Bár örökké tizenhat évesek volnánk, és a barátainkkal lehetnénk még egy kevés ideig, és nem kéne avval törődnünk, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnünk, vagy azon filózni, mit akarunk kezdeni magunkkal a jövőben. Úgy érzem, lassan szétesik az életem. Minden megváltozik körülöttem, és bennem is. Nem az vagyok, mint aki régen. – nagyot kortyol az italából.

- Én már tizenhét vagyok. – szólal meg Szabi.

- Sss, most nem rólad van szó, elrontod a pillanatát! – szólom le szegény srácot. Legbelül úgy éreztem Dávidnak igaza van. A szünet alatt rájöttem valamire. Valami kezd bennem is megváltozni, de egyenlőre, nem tudom eldönteni ez jó-e vagy sem.

- Mindjárt kezdődik a buli, be kéne mennünk. Roni most írt sms-t, hogy elindult. Akkor a terv a következő. Szabi, te kint leszel a konyhába, ha ideér, beküldjük hozzád valami innivalóért, te pedig háttal állsz, majd megkérdezed, kér e jeget. És ennyi. – álltam fel a hóból. – Menjünk, hosszú esténk lesz.

Beérve bekapcsoltam a zenét és a fényeket. Feltekertem a hangerőt, és fogtam egy pohár piát. Nyolc elmúlt, lassan megérkeztek az első vendégek és kezdődött a buli. Dávid a kanapén ülve pásztázta a bulizó embereket, Szabi a konyhaajtóban iszogatott, és nézelődött, én pedig valami lánnyal táncoltam, mikor csengettek.

- Roni, helló, gyere beljebb! – mondtam kicsit hangosan. – Megkérhetnélek, hogy hozz nekem valamit inni? Kicsit megszomjaztam. – kérem meg, mikor beljebb jött.

- Persze. – vág kissé szomorkás képet.

- Hé, mi az? Miért szomorkodsz az én bulimon?

- Hát, tudod, Szabi… Beszéltünk. Valamelyik haverja buliján van. Azt mondta kapcsoljak ki én is egy kicsit, mert tudja, hogy nem jól viselem ezt az akármit kettőnk között, mert ugye rohadt messze lakik, az ország másik végén, és…

- Elég, fejezd be. Ne siránkozz, örülj, hogy van neked, most pedig hozz magadnak és nekem is egy italt.

Sóhajtott egyet, majd megindult a konyhába. Követtem és az ajtófélfának dőlve néztem kettőjüket. Roni meghúzott egy poharat, majd hátulról hirtelen két kar ölelte át. Felnézett a nála sokkal magasabb srácra, majd teljesen elképedt. Egymásra bámultak másodperceken keresztül, majd szenvedélyesen megcsókolták egymást. Hirtelen megszűnt számukra a külvilág, és az volt az ő pillanatuk. Mosolyra húzódott a szám. Örültem, hogy végre egymásra találtak, és én is segédkeztem benne, de ugyanakkor irigykedtem is rájuk. Nehezen, de végül is egymáséi lettek. Nekik megadatott az, ami nekem eddig sosem. Tizenhat éves vagyok, és a korombeliek nagy része már volt szerelmes, én pedig nem. Titkon mindig arra vágytam, hogy legyen valaki, aki szeret, én pedig viszonozhatom ezt.

Visszatértem a nappaliba a bulizó emberek közé. Leültem Dave mellé, aki piával kínált. Elfogadtam a poharat, majd belekortyoltam.

- Na, sikerült?

- Igen, összehoztuk. – mosolygok rá. Pár másodpercig egymás szemébe bámultunk, majd én elfordultam, és újabbat kortyoltam.

Dávid felállt, megveregette a vállam, majd a konyhába ment. Nem sokkal később egy pohárral jött ki. Az egyik sarokban egy sráccal dumált, és iszogatott, és hirtelen, nem is tudom miért olyan kellemes érzés fogott el. Figyeltem, ahogy őszintén nevet, és nagy beleéléssel magyaráz valamit. Végül a srác elköszönt tőle, de hirtelen egy lány ugrott elő a semmiből, és öntötte le szegény srácot, akinek átázott a pólója. A lány szabadkozott, de Dávid nem kerített nagy feneket neki. Levette a pólóját, majd a lány táncba hívta. Látva, hogy az a csaj kihívóan táncol vele, és érzékien mozgatja a csípőjét és simogatja a felsőtestét, valamiért haraggal töltött el. Elvettem róluk a szememet, és másfelé néztem. Sikerült kiszúrnom Szabit és Ronit a szoba másik végén. Táncoltak, nevettek, beszélgettek, elcsattant pár csók. Boldogok. Ez az első dolog, ami eszembe jutott róluk.

Az idő múlását egy idő után nem is nagyon érzékeltem, miután megittam jó pár pohárral az italokból, és élveztem a hozzám simuló testeket a táncolók között. Egy haverom, asszem Bence, sokat piáltam, így kicsit összemosódtak a dolgok a fejemben, megszólalt, hogy tíz perc múlva éjfélt üt az óra. Szabi és én a pezsgőkért indultunk. Kibontottunk három üveggel, majd minden jelenlévőnek öntöttünk, és vártuk a visszaszámlálást. Dávid mellet álltam, amikor megkezdődött a visszaszámlálás.

- 5, 4, 3, 2, 1! – kiáltotta a tömeg. Néhányan megcsókolták a mellettük állókat, és láttam, ahogy Szabi is lassan hajolt oda Ronihoz.

Dávid felnevetett. Valószínű ő is eleget ivott már az este.

- Akarsz csókolózni? – mondta halál komolyan egy kevés haraggal a hangjában. Kissé lefagytam, és csak néztem rá. Elnevette magát aztán kacsintott egyet. – Nézz oda! – mutatott a lépcsőre, ahol Szabi és Roni kézen fogva mentek fel. – Úgy tűnik valakinek legalább jó estéje lesz. – nem szóltam hozzá semmit.

- Tudod, - sóhajtok egyet - nekem kell majd megágyaznom. – meghúztam a kezemben lévő pezsgős üveget. – Üdv 2017. – azzal, Dáviddal egyszerre huppantunk le a kanapéra.

***

BÚÉK!!!!<3